Magyar Dalszöveg

Eram os dois da mesma aldeia
Mesma rua, mesmo lado
Mesmo jeito de criança
Mesmo olhar envergonhado
Havia até quem dizia
Que eram uma só pessoa
Pois só se separavam
À noite quando chegavam
À rua onde moravam

Mas o tempo foi passando
Com ele o jeito de criança
E aquela uma só pessoa
Já era quase só lembrança
Ele esperava por ela
Mas ela tinha outros planos
Tinha encontrado o amor
Amor que ele conhecia
Há tantos, tantos anos

Foi da janela do quarto
Que a viu sair para o casamento
Chorou como se estivesse
No altar naquele momento
E foi dizendo bem baixinho
Que prometia ser fiel
E ali naquele momento
Sentiu o toque dela
E no dedo o anel

Preferiu viver sozinho
Para se ela quisesse voltar
Mesmo quando bem velhinho
Não se cansou de esperar
Sabia que ela estava longe
Mas não deixou de acreditar
Que um dia ela viveria
Na mesma aldeia, mesma rua, mesmo lado
Mesmo lar

Kettenk voltak ugyanabból a faluból
Ugyanaz az utca, ugyanaz az oldal,
Ugyanolyan gyerekek
Ugyanaz a félénk pillantás
Még ki is mondta
Hogy csak egy személy voltak
Mivel csak ha elválasztották őket
Az estén, amikor megérkeztek
Az utcán, ahol laktak

De az idő ment
Vele a gyerekek bánásmódja
És az az egy csak egy ember
Már szinte csak emlék volt
Árte reménykedett a fiú
De a lánynak más tervei voltak
Megtalálta már a szerelmet
Szerelmet, amit a fiú ismert
Sok, sok éve

A hálószoba ablaka volt az,
Ahonnan látta őt kimenni az esküvőre
Sírt, mintha
Az oltárnál abban a pillanatban lett volna
És jó halkan mondta
Hogy hűséget ígér
És ott abban a pillanatban
Érezte, hogy a fiú megérinti
És a gyűrűt az ujján

Egyedül akart élni
Hogyha a lány vissza akarna térni
Még akkor is, ha jó idősen
Nem fárad bele a várakozásba
Tudta, hogy messze van a lány
De sosem hagyta elhinni
Hogy egy nap a lány
Ugyanabban a faluban, ugyanazon az utcán, ugyanazon az oldalon
Ugyanazon a helyen élne