Magyar Dalszöveg

Ich lege keine Wert mehr auf Sonnenschein und blitzende Fontänen,
für die sich die Jugend begeistern mag.
Ich liebe die Dunkelheit und die Schatten,
wo ich mit meinen Gedanken allein sein kann.
Ich stamme aus einem alten Geschlecht.
Zeit, das ist ein Abgrund tausend Nächte tief.
Jahrhunderte kommen und gehen.

Jahrhunderte kommen und gehen.
Nicht altern können ist furchtbar.
Der Tod ist nicht alles,
es gibt viel schlimmeres.
Können Sie sich vorstellen,
dass man Jahrhunderte überdauert
und jeden Tag die selben Nichtigkeiten miterlebt?

Nekem nincs szükségem napsütésre vagy csobogó forrásokra,
amit az ifjak úgy szeretnek.
Én a sötétséget kedvelem, ahol magam lehetek gondolataimmal.
Egy ősi család leszármazottja vagyok.
Az idő mély kút, mélyebb mint ezer sötét éjszaka.
Századok jönnek és mennek.

Századok jönnek és mennek.
Örökké élni iszonyatos.
Nem a halál a legrosszabb,
van annál borzasztóbb is.
El tudja képzelni milyen
századokon át
nap mint nap átélni az egyhangú, unalmas dolgokat?