Magyar Dalszöveg

Seven seconds like seven days
Time doesn't pass at all, it's all the same
When love has gone, the fear remains
Nowhere to lay your head down when it rains

And you wait for conclusion and the end of your days
Every heartbeat is wasted for a lifetime betrayed
Where was your part of fortune?

From your angle of view
Life hates you
And everything you do
Life hates you
But you hate this life too

A picture frame full of deceit
An empty bed, an empty scene
When love has gone, the void remains
Nobody you can turn to when it pains

And you wait for the daylight and you feel incomplete
Yeah, you wallow in self-pity and you choke when you eat
Where was your part of the romance?

From your angle of view
Life hates you
No matter what you do
Life hates you
But you hate this life too

A lonely shell, a lonely home
A mess inside your mind, you're so alone
Love has gone, the flavor stayed
The flavour of the life and all those brighter better days

And you read all those poems, they describe what you feel
Oh, you wish you'd be stronger, yeah, you wish you'd be healed
Where was your part of fortune?
Nothing left to renew
Where was your part of romance?
No, you don't have a clue
Where was your part of existence?

From your angle of view
Life hates you

Hét másodperc olyan, mint hét nap
Az idő egyáltalán nem múlik, minden ugyanolyan
Amikor a szerelem eltűnik, a félelem megmarad
Nincs hová lehajtani a fejed, amikor esik az eső

És befejezésre vársz és a napjaid végére
Minden szívverést elpazarolsz egy elárult életen át
Hol volt részed szerencsében?

A látószögedből
Az élet utál téged
És mindent, amit csinálsz
Az élet utál téged
De ezt az életet te is utálod

Egy képkeret, tele csalással
Egy üres ágy, egy üres jelenet
Amikor a szerelem eltűnik, az üresség megmarad
Senkihez sem fordulhatsz, amikor fáj

És a napfényre vársz és hiányosnak érzed magad
Yeah, önsajnálatban fetrengsz, és fulladozol, amikor eszel
Hol volt részed a romantikában?

A látószögedből
Az élet utál téged
Nem számít, mit csinálsz
Az élet utál téged
De ezt az életet te is utálod

Egy magányos héj, egy magányos otthon
Egy zűrzavar az elmédben, olyan egyedül vagy
A szerelem eltűnt, az íz megmaradt
Az élet íze és az összes fényesebb, jobb napoké

És elolvasod az összes verset, leírják, amit érzel
Ó, azt kívánod, bárcsak erősebb lennél, yeah, azt kívánod, bárcsak meggyógyulnál
Hol volt részed szerencsében?
Nem maradt semmi, hogy megújuljon
Hol volt részed romantikában?
Nem, fogalmad sincs róla
Hol volt részed létezésben?

A látószögedből
Az élet utál téged