Sleeping At Last - Emphasis (2011)
Emphasis
Angol dalszövegDeath is promised to the bee
Whose sting protects the colony
Was its life worth nothing more
Than honey for the queen?
Life is a branch and it is a dove
Handcrafted by confusing love
Sign language is our reply
When church bells make no sound
In hollow towers and empty hives
We craved sweetness with a fear of heights
Was it all just a grain of sand
In an hourglass?
The smartest thing I've ever learned
Is that I don't have all the answers
Just a little light to call my own
Though it pales in comparison
To the overarching shadows
A speck of light can reignite the sun
And swallow darkness whole
Death is a cold, blindfolded kiss
It is the finger pressed upon our lips
It puts an unwanted emphasis
On how we should have lived
Life is a gorgeous, broken gift
Six billion pieces waiting to be fixed
Love letters that were never signed
Sent to where we live
But the sweetest thing I've ever heard
Is that I don't have to have the answers
Just a little light to call my own
Though it pales in comparison
To the overarching shadows
A speck of light can reignite the sun
And swallow darkness whole
Whose sting protects the colony
Was its life worth nothing more
Than honey for the queen?
Life is a branch and it is a dove
Handcrafted by confusing love
Sign language is our reply
When church bells make no sound
In hollow towers and empty hives
We craved sweetness with a fear of heights
Was it all just a grain of sand
In an hourglass?
The smartest thing I've ever learned
Is that I don't have all the answers
Just a little light to call my own
Though it pales in comparison
To the overarching shadows
A speck of light can reignite the sun
And swallow darkness whole
Death is a cold, blindfolded kiss
It is the finger pressed upon our lips
It puts an unwanted emphasis
On how we should have lived
Life is a gorgeous, broken gift
Six billion pieces waiting to be fixed
Love letters that were never signed
Sent to where we live
But the sweetest thing I've ever heard
Is that I don't have to have the answers
Just a little light to call my own
Though it pales in comparison
To the overarching shadows
A speck of light can reignite the sun
And swallow darkness whole
Hangsúly
Magyar dalszövegA halál megesküdött a méhnek,
Aki fullánkkal védi a kolóniát,
És az élete nem ér többet,
Mint a méz a királynőnek?
Az élet egy ág, és ez egy galamb
Kézzel készítve a zavaros szerelmek által
A jelnyelv a válaszunk
Amikor a templom harangja nem szól többé.
Az üreges tornyokban és az üres kaptárokban
A félelem keserűségével sóvárogtunk édesség után
Mindez csak egy homokszem volt
A homokórában?
A legokosabb dolog, amit valaha tanultam
Az az, hogy nincs mindenre válaszom
Csak egy kis fény, amit sajátomnak hívok.
Bár ez majdnem olyan,
Mint az áttetsző árnyékok
Egy foltnyi fény visszahozza a napot
És megfeddi a sötétséget.
A halál jeges, csók bekötött szemmel
Az ujjak az ajkainkra nyomódik
Nemkívánt hangsúlyt adva annak,
Hogy hogyan kellene élnünk
Az élet egy gyönyörű, törött ajándék
Hat milliárd darab vár, hogy megjavítsuk
Szerelmes leveleket, amelyek sosem lettek aláírva
Küldtek nekem, oda, ahol élek
De a legédesebb dolog, amit valaha hallottam
Az az, hogy nincs válaszom
Csak egy kis fény, amit sajátomnak hívok
Bár ez majdnem olyan,
Mint az áttetsző árnyékok
Egy foltnyi fény visszahozza a napot
És megfeddi a sötétséget.
Aki fullánkkal védi a kolóniát,
És az élete nem ér többet,
Mint a méz a királynőnek?
Az élet egy ág, és ez egy galamb
Kézzel készítve a zavaros szerelmek által
A jelnyelv a válaszunk
Amikor a templom harangja nem szól többé.
Az üreges tornyokban és az üres kaptárokban
A félelem keserűségével sóvárogtunk édesség után
Mindez csak egy homokszem volt
A homokórában?
A legokosabb dolog, amit valaha tanultam
Az az, hogy nincs mindenre válaszom
Csak egy kis fény, amit sajátomnak hívok.
Bár ez majdnem olyan,
Mint az áttetsző árnyékok
Egy foltnyi fény visszahozza a napot
És megfeddi a sötétséget.
A halál jeges, csók bekötött szemmel
Az ujjak az ajkainkra nyomódik
Nemkívánt hangsúlyt adva annak,
Hogy hogyan kellene élnünk
Az élet egy gyönyörű, törött ajándék
Hat milliárd darab vár, hogy megjavítsuk
Szerelmes leveleket, amelyek sosem lettek aláírva
Küldtek nekem, oda, ahol élek
De a legédesebb dolog, amit valaha hallottam
Az az, hogy nincs válaszom
Csak egy kis fény, amit sajátomnak hívok
Bár ez majdnem olyan,
Mint az áttetsző árnyékok
Egy foltnyi fény visszahozza a napot
És megfeddi a sötétséget.
Facebook hozzászólások