Magyar Dalszöveg

Pitch black, pale blue,
It was a stained glass
Variation of the truth
And I felt empty handed.

You let me set sail
With cheap wood.
So I patched up
Every leak that I could,
'Til the blame grew too heavy.

Stitch by stitch I tear apart.
If brokenness is a form of art,
I must be a poster child prodigy.
Thread by thread I come apart.
If brokenness is a work of art,
Surely this must be my masterpiece.

I'm only honest when it rains.
If I time it right, the thunder breaks
When I open my mouth.
I want to tell you but I don't know how.

I'm only honest when it rains,
An open book with a torn out page,
And my ink's run out.
I want to love you but I don't know how.

I don't know how,
No I don't know how.
I don't know how.
I want to love you but I don't know how.

I want to love you...

Pitch black, pale blue,
These wild oceans
Shake what's left of me loose
Just to hear me cry mercy.

A strong wind at my back,
So I lift up the only sail that I have,
This tired white flag.

I'm only honest when it rains.
If I time it right, the thunder breaks
When I open my mouth.
I want to tell you but I don't know how.

I'm only honest when it rains,
An open book with a torn out page,
And my ink's run out.
I want to love you but I don't know how.

I don't know how, know how, know how,
I want to love you but I don't know how.

I want to love you...

Koromfekete, halványkék
Üvegfestmény
Amely varriáció az igazságra,
És üresnek éreztem a kezeimet.

Hadd eresszem szélnek a hajómat,
Ami olcsó fából van,
De megpróbálom betömni
Az összes lyukat,
Mielőtt túl késő lenne.

Öltésről-öltésre egyre jobban szétszakadok,
Ha a töredezettség a művészet egy ága lenne
Biztosan rajta lennék egy gyermektehetség poszteren.
Cérnáról-cérnára egyre jobban szétesek,
Ha a töredezettség a művészet egy ága lenne
Biztosan ez lenne a mesterművem.

Én csak őszinte vagyok, amikor esik,
Ha jól időzítek, a mennydörgés megszakad,
Amikor kinyitom a számat,
El akarom mondani, de nem tudom hogyan.

Én csak őszinte vagyok, amikor esik,
Egy nyitott könyv, kitépett oldallal,
És amikor a tintám kifogy,
Szeretni akarlak, de nem tudom hogyan.

Nem tudom hogyan,
Nem, nem tudom hogyan,
Nem tudom hogyan,
Szeretni akarlak, de nem tudom hogyan.

Szeretni akarlak...

Koromfekete, halványkék,
Ezek a vad óceánok,
Felkavarják, ami maradt belőlem,
Csak hallgasd, ahogy köszönetet kiáltok.

Erős szél a hátamnak csapódik,
Szóval fogom az egyetlen vitorlámat, amim van,
Ezt a fáradt fehér zászlót.

Én csak őszinte vagyok, amikor esik,
Ha jól időzítek, a mennydörgés megszakad,
Amikor kinyitom a számat,
El akarom mondani, de nem tudom hogyan.

Én csak őszinte vagyok, amikor esik,
Egy nyitott könyv, kitépett oldallal,
És amikor a tintám kifogy,
Szeretni akarlak, de nem tudom hogyan.

Nem tudom hogyan, tudom hogyan, tudom hogyan,
Szeretni akarlak, de nem tudom hogyan.

Szeretni akarlak...