Magyar Dalszöveg

Is it romantic how all of my elegies eulogize me?
I'm not cut out for all these cynical clones
These hunters with cell phones

Take me to the lakes, where all the poets went to die
I don't belong and, my beloved, neither do you
Those Windermere peaks look like a perfect place to cry
I'm setting off, but not without my muse

What should be over burrowed under my skin
In heart-stopping waves of hurt
I've come too far to watch some namedropping sleaze
Tell me what are my words worth

Take me to the lakes, where all the poets went to die
I don't belong and, my beloved, neither do you
Those Windermere peaks look like a perfect place to cry
I'm setting off, but not without my muse

I want auroras and sad prose
I want to watch wisteria grow right over my bare feet
'Cause I haven't moved in years
And I want you right here
A red rose grew up out of ice frozen ground
With no one around to tweet it
While I bathe in cliffside pools
With my calamitous love and insurmountable grief

Take me to the lakes, where all the poets went to die
I don't belong and, my beloved, neither do you
Those Windermere peaks look like a perfect place to cry
I'm setting off, but not without my muse
No, not without you

Romantikus, ahogyan az elégiáim dicsőítenek engem?
Nem ezeknek a cinikus klónoknak vágtak ki engem
Ezeknek a vadászoknak telefonnal

Vigyél a tavakhoz, ahová minden költő a halálába ment
Nem tartizok ide, és szerelmem, te sem
Azok a windermere-i magaslatok tökéletes helynek tűnnek a síráshoz
Elindulok, de nem a múzsám nélkül

Minek kellene alagútban lennie a bőröm alatt
A fájdalom szívet megállító hullámaiban
Túl messzire jöttem, hogy nézzek néhány nevet ejtő mocskot
Mondd, mit érnek a szavaim?

Vigyél a tavakhoz, ahová minden költő a halálába ment
Nem tartizok ide, és szerelmem, te sem
Azok a windermere-i magaslatok tökéletes helynek tűnnek a síráshoz
Elindulok, de nem a múzsám nélkül

Pirkadatokat akarok és szomorú prózát
Nézni akarom, ahogy lilaakác nő a meztelen lábaim fölé
Mert nem mozdultam évek óta
És azt akarom, hogy itt legyél
Egy vörös rózsa nőtt ki a fagyos talajból
És nincs senki, aki kiírhatná Twitterre
Amíg sziklamenti medencékben fürdök
A gyászos szerelmemmel és a leküzdhetetlen gyászommal

Vigyél a tavakhoz, ahová minden költő a halálába ment
Nem tartizok ide, és szerelmem, te sem
Azok a windermere-i magaslatok tökéletes helynek tűnnek a síráshoz
Elindulok, de nem a múzsám nélkül