Magyar Dalszöveg

Black then white are all I see
In my infancy.
Red and yellow then came to be,
Reaching out to me,
Lets me see.

As below, so above and beyond,
I imagine drawn beyond the lines of reason.
Push the envelope. Watch it bend.

Over-thinking, over-analyzing separates the body from the mind.
Withering my intuition, missing opportunities and I must
Feed my will to feel my moment drawing way outside the lines.

Black then white are all I see
In my infancy.
Red and yellow then came to be,
Reaching out to me.
Lets me see

There is so much more
And beckons me
To look through to these
Infinite possibilities.

As below, so above and beyond,
I imagine drawn outside the lines of reason.
Push the envelope. Watch it bend.

Over-thinking, over-analyzing separates the body from the mind.
Withering my intuition, leaving opportunities behind.

Feed my will to feel this moment urging me to cross the line.
Reaching out to embrace the random.
Reaching out to embrace whatever may come.

I embrace my desire to
I embrace my desire to feel the rhythm, to feel connected
Enough to step aside and weep like a widow
To feel inspired, to fathom the power,
To witness the beauty, to bathe in the fountain,
To swing on the spiral, to swing on the spiral,

To swing on the spiral of our divinity and still be a human.

With my feet upon the ground
I lose myself between the sounds
And open wide to suck it in.
I feel it move across my skin.

I'm reaching up and reaching out.
I'm reaching for the random or whatever will bewilder me.
Whatever will bewilder me.

And following our will and wind
We may just go where no one's been.
We'll ride the spiral to the end
And may just go where no one's been.

Spiral out. Keep going. [4x]

Minden amit láttam fekete, aztán fehér volt
Csecsemőkoromban.
Piros és sárga ezután jöttek,
Megadta nekem,
Hagyta, hogy lássak.

Ahogy lent, úgy fent és azon túl,
Elképzelem, ahogy az értelem vonalát túlhúzom.
Feszegesd a határokat. Nézd, ahogy korcsosul.

A túlgondolás, túlelemzés elválasztja a testet az elmétől.
Elnyomom az intuíciómat, a hiányzó lehetőségeket és
Táplálnom kell az akaratom, hogy érezzem a pillanatot, mikor jóval túlrajzolom a vonalakat.

Minden amit láttam fekete, aztán fehér volt
Csecsemőkoromban.
Piros és sárga ezután jöttek,
Megadta nekem,
Hagyta, hogy lássak.

Ez sokkal több
És odahív engem,
Hogy nézzek keresztül ezeken
A végtelen lehetőségeken.

Ahogy lent, úgy fent és azon túl,
Elképzelem, ahogy az értelem vonalát túlhúzom.
Feszegesd a határokat. Nézd, ahogy korcsosul.

A túlgondolás, túlelemzés elválasztja a testet az elmétől.
Elnyomom az intuíciómat, magam mögött hagyom a lehetőségeket.

Táplálom az akaratom, hogy érezzem a pillanatot, ami sürget, hogy átlépjem a határt.
Nyújtja nekem, hogy magamba foglaljam a véletlent.
Nyújtja nekem, hogy magamba foglaljak bármit, ami csak jön.

Ölelem a vágyam, hogy
Ölelem a vágyam, hogy érezzem a ritmust, hogy kapcsolódva érezzem magam
Elég, hogy félreállj, és sírj mint egy özvegy,
Hogy inspirálj, hogy a mélyére hatolj az erőnek,
Hogy tanúsítsd a szépséget, hogy fürödj a kútban,
Hogy hintázz a spirálon, hogy hintázz a spirálon,

Hogy hintázz az istenünk spirálján és maradj ember.

A lábaimmal a földön
Elvesztem magam a hangok között
Nagyra tátom, hogy beszívjam.
Érzem, ahogy keresztül megy a bőrömön.

Felnyújtom és odanyújtom a karom.
Nyúlok a véletlenért, vagy bármiért, ami meghökkent.
Bármiért ami meghökkent.

És követjük az akaratunkat és a szelet
Oda mehetünk ahol senki sem volt még.
Végig a spirálon fogunk lovagolni
És oda mehetünk ahol senki sem volt még.

A spirál kint van. Folytasd.