Magyar Dalszöveg

I’ve never tasted tears
Like these before
And though they are the saddest
I have known
Their simple cause is none but
One of joy
For now it seems
I may not be alone
Upon this Earth
As I have been ‘til now
A truly unexpected twist of fate
For I had given up
On everyone
Especially myself
And thought it late
Too late
For any soul to cast a line
His hook would hit the ice
And snap in two
But someone blew a kiss
And with his breath
Unfroze
What ne’er a roaring fire could do
An angel now is mine
And from the start
I knew that I was bound to let him in
But while I smile
I weep
Because I know
That something ends
So that this can begin
God, what a fool am I
Or am I wise?
For years have I kept hidden in my heart
The name
Of one who never had been more
But whom I wrote about
And set apart
From other men
Though never did I tell
My feelings, nay
But used him
As a muse
An inspiration
Something to adore
But rarely did I think on what I’d lose
If ever
My affections
Were replaced
By someone living
Breathing
Warm and real
For while I pledged my life
To him in song
The same for me
I knew he did not feel
If I could tell the truth
I’d say I planned
To go on in this fashion
For all time
I didn’t care
He couldn’t care for me
As long as I could own him
In each rhyme
And have someone to think about
Each night
When torment
After torment wracked my soul
To writhe in sorrow
Bathe in pain’s delight
To fill my pages
Was my only goal
Until the day
I dared
To call it love
For this love
Was the only I had known
And somehow
I could keep the rest away
For in my mind
I never was alone
And being thus in love
Though with a specter
I never did expect
Nor wish
Nor care
To take another
In that holy place
Though in my mind
I knew no one was there
Yay, in my mind
But not so in my soul
I loved
I swear I loved
Else why this pain
When of my will
I opened up the door
And swept the space
Where I swore he’d remain
And something dies within me
As I sweep
As something new is born
In every tear
Past years of memories
I long to keep
A future
That I both long for
And fear
There really was no question when it came
This shooting star
Both fire and gentleness
Who never gave me time
To make my choice
But made my will
His own with each caress
For once
And only once
I did not think
Where I should feel
And for that I was proud
But it was one thing to enact the part
And something else
To say the word aloud
For once I had
I felt
A shadow fade
Which over me had hung for all these years
And no true loss
In all the world could match
The sense of someone
Passing
With my tears
I hadn’t known ‘til then
How lost I was
Enveloped in this mist of my design
So much of me
My muse had thus become
That in my eyes
No star was seen to shine
Unless it bore
Some of my phantom’s light
Or carried strains of music in the beams
Until my soul was open to the view
No man could enter
Except in my dreams

It’s over now
And I am not afraid
I know full well
What I am meant to do
But late at night
When I recall my muse
I cry for us
As though he ever knew
That I had waited years
To hear my name
Once spoken
As it should have always been
I’d wait there still
But someone
Real appeared
And stole the heart
No man could hope to win
If to my muse
I’d ever said hello
It might not hurt this much to say
Goodbye
But there is something
Tragic in this scene
Which may appear
As joyous to the eye
Of anyone who witnesses myself
Bound in the arms and lips
Of my new friend
Completed in a way I’ve never been
And healing wounds
I thought would never mend
The truth
That shattered my reality
The soul I dreamed
But never thought I’d meet
And now I don’t look back
Except in dreams
Yet when I do
The pain
Is always sweet
For only pain can show me who I was
And from that girl to me
How much I’ve grown
I’ve never tasted tears
Like these before
And yes
They are the saddest I have known

Sosem kóstoltam könnyeket
Mindezek előtt
És bár ezek a legszomorúbbak
Már tudtam
Azok egyszerűek, mert ők semmik, de
Most egy
Örömnek tűnik
Nem lehetek egyedül
Ezen a Földön
Ahogyan már eddig
A hit egy igazán váratlan fordulata
Amit feladtam
Mert én már feladtam
Mindenkinek
Különösen magam
És azt hittem, hogy késő
Túl késő
Minden lelket leadni egy sorban
A horgával lesújtana a jégre
És kettéhasadna
De valaki csókot dobott
És a leheletével
Megfagyhatatlan
Milyen semmirekellően pattogó tűz tehetett
Egy angyal most az enyém
És kezdetektől
Tudtam, hogy köteles voltam őt beengedni
De míg mosolyogtam
Sírtam
Azért, mert tudtam
Hogy valami véget ér
Így ezt el lehet kezdeni
Istenem, mi vagyok: bolond
Vagy bölcs?
Évek óta elrejtve tartom a szívemben
Az egyik nevét
Aki már soha többé nem lesz
De kinek írtam
És félretettem
A többi embertől
Bár soha nem árultam el
Az érzéseimet, sőt
Csupán kihasználtam őt
Mint egy múzsa
Az ihletet
Hogy valamit imádjak
De csak ritkán gondoltam arra, hogy mit veszíthettem
Ha valaha
Az érzelmeim
helyett
Valaki élt
Lélegzett
Melegen és valósan
Mert amíg megfogadtam az életemnek
Hogy számára dalban
Ugyanezt nekem
Tudtam, hogy ő nem érezte
Ha elmondhattam volna az igazságot
Azt mondtam volna, hogy úgy terveztem
Megyek eme módon
Egész idő alatt
Nem érdekelt
Hogy nem tudott gondoskodni rólam
Addig, még én sem tudtam őt megtartani
Mindegyik rímben
És volt valaki, aki gondolt
Minden estére
Mikor kínoz
Kínzás előtt tönkretette a lelkem
Hogy vonaglik a bánatba
Fürdök a bánat örömére
Hogy megtöltsem az oldalaim
Az egyetlen célom elérése
Napjáig
Mertem
Ezt szerelemnek nevezni
Ez a szerelem
Volt az egyetlen dolog, amit ismertem
És valahogyan
A maradékot el tudom tartani
A fejemben
Sosem voltam egyedül
És aki ezek szerint a szerelem
Habár egy kísértettel
Sosem vártam el
Sem szeretnék
Sem ellátást
Hogy egy másik
Ezen a szent helyen
Noha a fejemben
Tudtam, hogy senki nem volt ott
Jaj, a fejemben
De a lelkemben nem annyira
Szerettem
Esküszöm szerettem
Különben miért van ez a fájdalom
Amikor az akaratomból
Felnyitottam az ajtót
És végigsöpört a tér
Ahol megesküdtem, hogy ő maradna
És valami meghalt bennem
Amint azt söpröm
Amint valami új dolog születik
Minden könnyben
Az emlékek elmúlt éveit
Nagyon szeretném megtartani
Egy jövőben
Hogy én is sokáig
És rettegtem
Ott tényleg nem voltak kérdések, amikor jött
Ez a hullócsillag
Mindkettő: a tűz és a szelídség is
Akik sosem adtak időt
Hogy válasszak
De az akaratom megteremtették
Hogy minden saját simítása
Egyszer
Nem gondoltam
Ahol azt kellet éreznem
És erre büszke voltam
De ez egy dolog volt életbe léptetni a részét
És valami más
Hogy azt a szót kimondjam hangosan
Egyszer volt
Éreztem
Egy árnyék elhalványult
Amelyek rajtam lógtak ezekben az években
És nincs igazi veszteség
Az egész világ is egyezik
Abban az értelemben, hogy valaki
Elhalad
A könnyeimmel
Nem tudtam míg mikor
Annyira elveszett voltam
A tervem ezt burkolta a ködben
Nekem annyira
A múzsám így vált
Ezzé a szemeben
Nem volt csillag, hogy ragyogjon
Hacsak nem hordozta
Néhány fantomom fényét
Vagy a zene végzett törzsei a gerendákban
Míg a lelkem ki nem nyílt a látványért
Senki sem tudott belépni
Kivéve az álmaimban

Most ez véget ért
És már nem félek
Tudom jól
Mit jelentett, hogy mit csaináljak
De késő este
Mikor visszahívtam a múzsám
Sírok értünk
Mintha valaha tudta volna
Hogy éveket vártam
Hogy halljam a nevem
Egyszer kimondva
Ahogyan mindig is kellett volna
Még mindig itt várnék
De valaki
Igazán megjelent
És ellopta a szívem
Senki sem reménykedhet a győzelemben
Ha a múzsámnak
Valaha is köszöntem
Lehet nem fáj, ez sokat mond:
Viszlát
De itt van valami
Tragikus ezen a színpadon
Amely megjelenhet
Oly örömteli a szeme annak
Kinek a szemtanúja én vagyok
Kötés az új barátom
Karjain és ajkain
Olyan utat fejezett be, ahol én még sosem voltam
És gyógyulnak a sebek
Amelyekről azt gondoltam, hogy sosem gyógyulnak be
Az igazság
Szétrombolta a valóságom
A lélekről álmodtam
De sosem hittem volna, hogy találkoznék
És most nem nézek vissza
Kivéve az álmokban
Mégis amikor
Fájdalmat okozok
Mindig édes
Csak a fájdalom mutatta meg, hogy ki voltam
És a lánytól bennem
Hogy mennyit nőttem
Sosem kóstoltam a könnyeket
Mint ezelőtt
És igen
Szomorúbbak attól, mint amilyennek tudtam őket