Magyar Dalszöveg

Erste Allgemeine Verunsicherung
Der Tod



Es ist zwölfe bei der Nacht
Draussen geht der Sturm
Die Totenglocken läuten
Schon wieder muss ana
In die Gruabn

Der Tod ist ein gerechter Mann,
Ob du oarm bist oder reich
"G'sturb'n ist g'sturb'n"
Sagt der Wurm
Als Leich' ist jeder gleich

Du kannst dein Lebtag faul sein
Oder umeinander g'schaftln
Fünf Tag nachdem der Tod eintritt
Fangt jeder an
Zum Saftl'n

Und wie ich so dahin sinnier
Über'n Sensenvater
Hör ich draußen einen Schrei:
Der Alk g'friert in der Ader!

"Jedermann!"
"Jedermann!"

Schwarzer Mantel, schwarzer Hut
A schaurige Figur!
Und er hat a Sens'n
Und a Eieruhr!

Langsam kommt er näher
Pumpert an die Tür:
Ich riech' an Hauch von Mörder
Und er sagt zu mir"

Grüß Gott!
I' bin der Tod!
Vorbei ist deine Not!
Kum'--dei Zeit is um.
Geh', moch ka Theater.
I bin's--
Der Gevatter!

Ich sag zum Gevatter:
"Treten's ein, und kommen'S näher.
Nur Sens'n kauf ich kane,
Ich hab' an Rasenmäher!"

"Sie müssen furchtbar hungrig sein.
Sie san ja nur mehr Knoch'n!
Soll' ich vielleicht an Jägertee
Oder ein Supperl kochen?"

Den erst'n Tee, den nimmt er X,
Haut ihn sich ins Gerippe;
Doch er verbrennt sich nur die Zähn,
Weil ihm fehlt ja die Lippe!

Doch dann nimmt er die Eieruhr
Zu Berg' steh'n mir die Hoar,
Er klopft mich auf die Schulter--
Stellt sich ein zweit's Mal vor:

Grüß Gott!
I' bin der Tod!
Vorbei ist deine Not!
Kum'--dei Zeit is um.
Geh', moch ka Theater.
I bin's--
Der Gevatter!

Er wetzt die Sens'n und er sogt:
"Bevor ich dich jetzt niedermäh',
Geh, bring mir noch an letzt'n,
An letzt'n Jägatee!"

Doch nach dem fünften Trankl
Wird der Voda locker.
Er beutelt seine Knochen
Und steppt am Stubenhocker:

"Jedermann!"
"Je-je-je-jedermann!"

"Hean'S zua, dos is ein Irrtum,
Ich hois net Jedermann!
Da müssn'S scho nach Salzburg foahrn,
Weil dort is der Tod daham!"

Ich fahr' mit ihm zum Bahnhof.
Zum Zug muss ich ihn tragen.
Ich kauf ihm noch a Kart'n
Und setz' ihn in Speisewag'n!

Der Zug rollt an--
Mir wird ganz leicht,
Ich wink' ihm hinterher.
Er wackelt mit der Sens'n
Und sogt zum Kantineur:

"Grüß Gott!"
"Ich bin der Tod!"
"Vorbei ist deine Not!
"Kumm, Gebruder, Kumm!"
"Bring' mir schnell an Jägatee,
Aber--mit viel Rum!"

Erste Allgemeine Verunsicherung
Der Tod

éjfél után

éjfél tizenkettő van
kint a szél süvít
árnyak szele hív,
s a temetők
csendesek, megint.

a halál igazságos
legyél szegény, gazdag
a halál az halál
egyre megy,
hogy ki volt, az neki mindegy.

lehetsz lusta, egész életedben
vagy seftelhetsz serényen
néhány nap a halál után
és bizony
nincs többé már.

s ahogy így töprengek
mik a nagy értelmek,
a velőt ráró sikolytól
a szesz bennem megdermed.

valaki !!! segítség
segítség !!! valaki

sötét kabát, sötét kalap
sovány alak
kezében kasza
és egy óra

lassan közeledik
kopog az ajtón
gyilkos szagot érzek
majd hozzám szól

„jó éjt
én vagyok a halál
gondjaidnak vége már
lejárt az időd
gyere, ne vergődj.
én vagyok
a keresztapa.”

megszólítom:
„jöjjön be, kerüljön beljebb.
kaszát nem veszek,
fűnyíróm van a kertben.

„Bizonyára éhes nagyon
((hiszen csupa csont, ugye))
adhatok egy rumos teát
vagy levest főzzek-e ?

először a teát veszi el,
felönti elsőre.
csak a fognak lehet forró,
hiszen nincs nyelve.

megint előveszi az órát
hajam az égnek áll
megkopogtatja vállam
másodszor kezdi rá

„jó éjt
én vagyok a halál
szenvedésed vége már
lejárt az időd
gyere, ne vergődj.
eljött érted,
keresztapa.”

egyszer csak azt mondja
„mielőtt téged lekaszállak
menj, hozz egy utolsó
rumos teát nekem”

de az ötödik csésze után,
remekül hat a szer.
jót tett a száraz csontoknak,
sőt akár táncolni is mer.

„segítség !!! valaki !!!!” .
eszembe jut a kiáltás és egy jó ötletet

„várjon, ez egy tévedés
nem én vagyok Valaki.
legjobb ha Salzburgba megy
ott a halál mindig otthon van.”

elviszem az állomáshoz
fölteszem a vonatra
veszek neki jegyet is
és leültetem az étkezőkocsiba.

a vonat kigördül
megkönnyebbülök
integetek utána
vacakol az üléssel
és a kantinoshoz szól:

„jó éjt
én vagyok a halál.
gondjaidnak vége már
gyere testvér gyere,
hozz nekem egy rumos teát.
de sok rum legyen benne.”

fordította Gaál György István