Magyar Dalszöveg

I cannot turn
Turn my life unto you
What must I do

A storm of ebony hair
A hail of wickedness
Handsome as a God
Wild and shameless

Given the prize of beauty
Image of wretchedness
Divine like no other
Kiss the poison breast

Flamed like the sun
Lives made undone
Words soft as snow
Souls claimed and won

An opiate drugged haze
Beds of shapeless dust
Cries all night
Dreams of filthy lust

Lair of hopelessness
Mires of sorrow, never fails
Our lives are borrowed
Hold fast my soul

She waits for me in my dreams
Every night misery brings
Haunts my day, haunts my wake
Oh, my Lord can't you feel her grow inside of me

Tearing my mind
For once my Lord please help me
Believe in you

She claims the day in her name
Over you and over me
We dare to be, be ourselves
Next to her and all her war

She comes our way
And takes the day
From my hands
It is her way

The milk of woman fills up my
Branching veins and lonely heart
Trembling children, she adores
And gives flight to her art

When April sheds
Her fitful rain
Glory be, we may live again

Truly, my hope will perish within her
Truly, as always I cannot forgive her
Cruelly she keeps me near to her
Forever to this day

Nem tudom
Nem tudom rád fordítani az életem,
Amit muszáj megtennem

Egy ébenfekete haj vihara
Egy gonoszság zápora
Jóképű, mint egy Isten
Vad és botrányos

Megadta a szépség jutalmát
A nyomorultság imázsát
Mennyeibb, mint bárki
A mérgező keblet csókolja

Lángolt, mint a Nap
Kiontott életekből lett
Oly lágy szavakból, akár a hó
Megkövetelt és megnyert lelkekből

Egy ópiummal kevert kába köd
Alaktalan hamvak ágyaiból
Sír egész éjjel
Mocskos vágyakból lett álmok

A reménytelenség tanyája
A bánat mocsarai, sosem vesznek ki
Életünket kölcsönvették
Erősen tartják a lelkem

Ő vár rám az álmaimban
A kínt hozza rám minden éjjel
Kísérti a napom, kísérti az ébrenlétem
Ó, Uram nem érzed őt, ahogyan növekszik bennem

Szétszedi az elmém
Most az egyszer, segíts rajtam Uram
Hiszek benned

Azt állítja, hogy az ő nevét illeti a nap
Feletted áll és felettem
Merünk önmagunk lenni,
Mellette és a háborúi mellett

A mi utunkon jön
És kiveszi a napot
A kezeim közül
Ez az ő útja

A nő teje feltölti az
Elágazó vénáim és a magányos szívem
A félős gyermekekért rajong
És utat nyit a művészetének

Mikor Április kiömleszti
Rapszodikus esőjét
Üdvösség lesz, újra élhetünk

Valóban, a remény elvész benne
Valóban, mint sosem, most sem tudok megbocsájtani neki
Ő kegyetlenül közel tart hozzá
Mától mindörökké.