Magyar Dalszöveg

It was a quiet, dark night on an empty street
Somewhere in London City
Jenny walked alone, she was dragging her feet
She was heading back home to sleep
Well, she knew this town, she knew this floor
Because she'd walked it about a thousand times before
She wanted to escape, can you blame?

Well on the very same night, in a different place
There walked a hooded young youth by the name of James
He was 14 years old and out of his brain
He'd been smoking ganja with the boys
James, he grew up to be a kid of the street
His mates called him Screech, he was quick on his feet
He was a liar, a thief at fourteen years old
The devil had set his sights on his soul

As Jenny walked home all alone, she felt scared
Usually she was alright
But it was like there was something in the air
A divine intervention telling her to beware?
Or maybe intuition bugging her and making her so scared?
Sirens sound in the distance to the beat of Jenny's feet
A symphony of the night that echoes crime on London's streets
Jenny turns a corner, their eyes, they meet
Our poor girl Jenny and a boy named Screech

"Give me all your money bitch, give it to me
If you co-operate, then you'll soon be free
I want your purse, your phone
Don't fucking look at me
I mean it bitch, are you listening to me?"
Jenny freezes, statue like, a lady shaped stalagmite
Fear like liquid nitrogen in the dark night
She tried to find strength to move
But stayed as still as a statue in high heeled shoes

"What the hell you playing at? You playing games with me?
I swear to fucking god, I'll slice the rosy off your cheeks
You think I don't mean it girl? You don't know me
The last thing you see will be a boy called-"
Screech reached for the sheath of the blade with the teeth
That could bite through steel and slice concrete
And he swung possessed, with the devil in his chest
And the statue she was turned to, butter in a breath

It was a quiet dark night on an empty street
Somewhere in London city
Jenny laid still on the cold concrete
She's found somewhere to sleep
Well, she knew this town, she knew this floor
Because she'd walked it about a thousand times before
I guess that she escaped, it's such a shame

Csendes, sötét éjszaka volt egy üres utcán
Valahol London városában
Jenny egyedül sétált, húzta a lábát
Hazafelé ment, hogy aludjon
Hát, ismerte a várost, ismerte ezt az emeletet
Mert kábé ezerszer sétált már rajta korábban
Menekülni akart, hibáztathatod érte?

Nos, ugyanezen az éjszakán egy másik helyen
Egy kapucnis fiatal sétált, akit James-nek hívtak
14 éves volt és őrült
Füvezett a haverjaival
James-t az utca nevelte fel
Screech-nek hívták a haverjai, gyorsan járt
Hazug volt, tolvaj, 14 évesen
Az Ördög szemet vetett a lelkére

Ahogy Jenny hazafelé sétált egyedül, félt
Általában rendben volt
De olyan volt, mintha lett volna valami a levegőben
Egy isteni közbeszólás, ami figyelemre szólítja?
Vagy egy megérzés, ami nyaggatja és megijeszti?
Szirénák hangja a távolban, Jenny lépéseinek az ütemére
Az éjjel egy szimfóniája, ami bűncselekményt visszhangoz London utcáin
Jenny befordul a sarkon, találkozik a szemük
Szegény lány, Jenny és egy srác, akit Screechnek hívnak

"Add oda az összes pénzed, ribanc, add oda
Ha együttműködsz, akkor mindjárt szabad leszel
Kell a pénztárcád, a telefonod
Ne nézz rám
Komolyan mondom, ribanc, figyelsz rám?"
Jenny lefagy, szoborszerű, egy sztalagmit női alakkal
Félelem, akár nitrogéna hideg éjszakában
Kereste az erőt, hogy megmozduljon
De olyan szobormerev maradt a magassarkújában

"Mi a francot művelsz? Szórakozol velem
Istenre esküszöm, kivágom a rózsapírt az arcodról
Azt iszed, nem gondolom komolyan, csaj? Nem ismersz
Az utolsó dolog, amit látni fogsz, az egy fiú lesz, akit"
Screech a penge tokjához nyúlt a fogával
Amivel át tudná harapni az acélt és elvághatná a betont
És megrögzötten lendítette azt, az Ördöggel a mellkasában
És a szobor, akivé a lány lett, hirtelen vajszerűvé vált

Csendes, sötét éjszaka volt egy üres utcán
Valahol London városában
Jenny a hideg betonon feküdt
Talált helyet, ahol aludhatott
Hát, ismerte a várost, ismerte ezt az emeletet
Mert kábé ezerszer sétált már rajta korábban
Azt hiszem, elmenekült, de kár