The Hush Sound - You Are The Moon (2006)
You Are The Moon
Angol dalszövegShadows all around you as you surface from the dark
Emerging from the gentle grip of night's unfolding arms
Darkness, darkness everywhere, do you feel alone?
The subtle grace of gravity, the heavy weight of stone
You don't see what you possess, a beauty calm and clear
It floods the sky and blurs the darkness like a chandelier
All the light that you possess is skewed by lakes and seas
The shattered surface, so imperfect, is all that you believe
I will bring a mirror, so silver, so exact
So precise and so pristine, a perfect pane of glass
I will set the mirror up to face the blackened sky
You will see your beauty every moment that you rise
Emerging from the gentle grip of night's unfolding arms
Darkness, darkness everywhere, do you feel alone?
The subtle grace of gravity, the heavy weight of stone
You don't see what you possess, a beauty calm and clear
It floods the sky and blurs the darkness like a chandelier
All the light that you possess is skewed by lakes and seas
The shattered surface, so imperfect, is all that you believe
I will bring a mirror, so silver, so exact
So precise and so pristine, a perfect pane of glass
I will set the mirror up to face the blackened sky
You will see your beauty every moment that you rise
Te vagy a hold
Magyar dalszövegÁrnyékok vesznek körül, ahogy felbukkansz a sötétből
Kiemelkedsz az éjjel kibontakozó karjainak gyengéd szorításából
Sötétség, sötétség mindenhol, egyedül érzed magad?
A gravitáció finom bája, a kő nehéz súlya
Nem látod, hogy mid van, egy szépség, nyugodt és tiszta
Elönti az eget és elmossa a sötétséget, mint egy csillár
Az összes fényt, ami a tiéd, tavak és tengerek ferdítik el
A töredezett felszín, olyan tökéletlen, csak abban hiszel
Hozni fogok egy tükröt, olyan ezüstöt, olyan pontosat
Olyan precízet és olyan makulátlant, egy tökéletes üvegtáblát
Le fogom tenni a tükröt, hogy szembenézzen az elfeketült éggel
Látni fogod a szépségedet minden pillanatban, mikor felkelsz
Kiemelkedsz az éjjel kibontakozó karjainak gyengéd szorításából
Sötétség, sötétség mindenhol, egyedül érzed magad?
A gravitáció finom bája, a kő nehéz súlya
Nem látod, hogy mid van, egy szépség, nyugodt és tiszta
Elönti az eget és elmossa a sötétséget, mint egy csillár
Az összes fényt, ami a tiéd, tavak és tengerek ferdítik el
A töredezett felszín, olyan tökéletlen, csak abban hiszel
Hozni fogok egy tükröt, olyan ezüstöt, olyan pontosat
Olyan precízet és olyan makulátlant, egy tökéletes üvegtáblát
Le fogom tenni a tükröt, hogy szembenézzen az elfeketült éggel
Látni fogod a szépségedet minden pillanatban, mikor felkelsz
Facebook hozzászólások