Magyar Dalszöveg

Strange how you know inside me
I measure the time and I stand amazed
Strange how I know inside you
My hand is outstretched toward the damp of the haze

And of course I forgive
I've seen how you live
Like a phoenix you rise from the ashes
You pick up the pieces
And the ghosts in the attic
They never quite leave
And of course I forgive
You've seen how I live
I've got darkness and fears to appease
My voices and analogies
Ambitions like ribbons
Worn bright on my sleeve

Strange how we know each other

Strange how I fit into you
There's a distance erased with the greatest of ease
Strange how you fit into me
A gentle warmth filling the deepest of needs

And with each passing day
The stories we say
Draw us tighter into our addiction
Confirm our conviction
That some kind of miracle
Passed on our heads
And how I am sure
Like never before
Of my reasons for defying reason
Embracing the seasons
We dance through the colors
Both followed and led

Strange how we fit each other

Strange how certain the journey
Time unfolds the petals for our eyes to see
Strange how this journey's hurting
In ways we accept as part of fate's decree

So we just hold on fast
Acknowledge the past
As lessons exquisitely crafted
Painstakingly drafted
To carve us as instruments
That play the music of life
For we don't realize
Our faith in the prize
Unless it's been somehow elusive
How swiftly we choose it
The sacred simplicity
Of you at my side

Különös, hogy mennyire ismersz belülről
Mérem az időt, és lenyűgözve állok
Különös, hogy mennyire ismerlek belülről
Kinyújtom a kezem a nyirkos pára felé

És persze, hogy megbocsájtok
Láttam, hogyan élsz
Mint egy főnix, felemelkedsz a hamvakból
Összeszeded a darabokat
És a szellemek a padláson
Sosem mennek el igazán
És persze, hogy megbocsájtok
Láttad, hogyan élek
Csillapítani kell a sötétségemet és a félelmeimet
A hangomat és a párhuzamaimat
A törekvések, mint a szalagok
Fényesre koptak az ingujjaimon

Különös, hogy mennyire ismerjük egymást

Különös, hogy mennyire passzolok beléd
A távolságot a legnagyobb könnyedséggel törli el
Különös, hogy mennyire passzolsz belém
Egy gyengéd melegség tölti ki a legmélyebb igényeket

És minden egyes nappal
A történetek, amiket mondunk
Közelebb húznak a függőségünkhöz
Erősítsd meg a meggyőződésünket
Ami valamiféle csoda
Ami a fejünkre szállt
És hogy lehetek benne biztos
Ahogy még ezelőtt soha
Az érvekkel dacoló érveimben
Megölelem az évszakokat
Áttáncolunk a színeken
Mindketten követünk és vezetünk

Különös, hogy mennyire passzolunk egymásba

Különös, hogy mennyire biztos az utazás
Az idő felnagyítja a szirmokat, hogy lássuk a szemeinkkel
Különös, mennyire fáj ez az utazás
Ahogy elfogadjuk, mint a végzet rendeletének részét

Hát erősen kapaszkodunk
Elismerjük a múltat
Ahogy a leckéket kitűnően megmunkálták
Fájdalmasan vázlatolták
Hogy kifaragjon minket, mint a hangszereket
Hogy eljátsszuk az élet zenéjét
Amiért nem vesszük észre
A hitünket az árban
Kivéve, ha valahogy csalóka volt
Milyen gyorsan választjuk
A szent egyszerűségét annak
Hogy mellettem vagy